ablakpárkányon a reggel
koppan a madárcsőrnyi hang kint
a kertben mindenre rácsurog a kék
az arany a messzeség
tuja-zöld bársony öleli alakod
aláhull rajtad a függöny hullámos
huncut játéka bizsereg remegve a bőröd
látom a hófoltok megbabonázva húzódnak
egyre kisebb a színtelenség
hosszan elnyújtott a mozdulat
ahogy felém fordítod a napsugarakat
rám fonódó karodon tenyereden
s kéjesen borzonganak
a szádon megrebbenő suttogás-madarak
köröket éget rám a bőröd mindenütt
most itt most amott érint sokáig
lehunyt szememre csókolsz
édes-gömbölyded krikszkrakszokat
reggel már a fák fölött jár
a Nappal együtt a víz-kék ámulatban
kérlek játssz még velem
játssz reám smaragdszínben gyűrűző mosolyt
szerelmem
Székelyudvarhely, 2012. március 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése