Alkony, ha jön,/ bizarr nüanszok cincogják tele/ kriksz-krakszaikkal paláját,/ miből már semmi értelmes/ nem penderül ámult gyönyörré,/ lankad, csügged a lendítő láb,/ a korong még darabig a csendre libbent/ sántító nyikor-szarkalábakat,/ s megáll.../ a mester arcára fintor fájdul,/ s fénytelen semmibe vágja bele/ elnyomorodott torz sarát
2012. március 27., kedd
TAVASZ-TÁNC
fáradt mosoly és mozdulat voltál
tegnap a Nap kezén futtatott
óvott százezer mérföldnyire kigyújtott
lobogó lángjában s el nem égetett
megáldott földjein vizein vezetett végig
mondtad erőid érezted aztán csak
gurgula-zsivaj ugatás keveredett
a jóleső bágyadtságban s hullámaiba
belezizzenő szempillák hasítékain
nevet sem kapott virágok szirmaival
a világ még közbenevetett...
...a diófán felfeslett egy rügy
- a tegnap hozzáértél vágyat suttogtál
a viaszos duzzadásba -
ma kibomlott levelekkel vár a kert
hogy tavaszt táncoljon neked
Székelyudvarhely, 2012. március 11.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése