SZERETLEK, Derzsi Pál, 2012. február 9., 16:50

ha elfelejted a tavak nevét,
arcok kihullnak, tengerek,
pajtásoddal is elüget majd
egy sosem-volt-nevű hegynyereg,
tótágast áll a tótágas is
és minden kurvára cseszve lesz
hogy rozsdabajszával ismeretlen
arc tűnik eléd s egyre-megy
hogy mindezek alá értetlen arccal
omló világba temetsz...temetsz...
...el nem megyek, makacskodom,
s kutatok magam után benned
holtomiglan és holtodiglan,
s tán megtalálom, mit keresek...
...s ha nem...?
hát  magadba temetsz
felejtett világod hunyt ékeihez.
így bárhová hullsz, veled zuhanva
- hű örökséged -
leszek, leszek...

HUSZÁRNÉ VASS EDINA: Éjjeli tánc

érinthetsz

hisz harmóniává válnak a pillanatok

ajkad merész táncával ringatnak a szavak

lélegzetünk forró páraként csapódik a térbe

lepedő felett a remegés

...egy leheletnyi csend...

visszavonhatatlan mozdulat

 suttogásba merülő éjjel,

hajamba kap a markolás

szív-szorítva ölel a tekinteted

(nem fordulok el)

hisz ezt vártam már rég

magaddal viszel mindent belőlem

tested formázza testemet

engedem hogy érezz

a kifeszített ágy felett...