ha elfelejted a tavak nevét,
arcok kihullnak, tengerek,
pajtásoddal is elüget majd
egy sosem-volt-nevű hegynyereg,
tótágast áll a tótágas is
és minden kurvára cseszve lesz
hogy rozsdabajszával ismeretlen
arc tűnik eléd s egyre-megy
hogy mindezek alá értetlen arccal
omló világba temetsz...temetsz...
...el nem megyek, makacskodom,
s kutatok magam után benned
holtomiglan és holtodiglan,
s tán megtalálom, mit keresek...
...s ha nem...?
hát magadba temetsz
felejtett világod hunyt ékeihez.
így bárhová hullsz, veled zuhanva
- hű örökséged -
leszek, leszek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése