Az óvodások műsora, Szüreti bál 2013

ÉNEK EGY MADÁRRÓL

    kétezer-négy december hatodikán

 Testvér, testvérkém, megtért, no, ládd,

szavam, a riadt, didergő madár,

a távol, a messze: csalóka, kába,

de a szív, a szárny szivárvány-vitorla

ha tüskekivert a borzas ég,

s csőrre szajzik a  jég cikája.

Testvér, testvérkém, úgy csüggtél

hussanó ívén, oltár a röptető tenyér,

vesszők sarjadtak tuskók revéből,

titkolt mezőkről buktak a fényre,

lombosodott, dübörgött a szív:

ide, most ide térj, tikkadt érkező!

…Csak percre, napra, csak évtizedre

csángáltunk el, testvér, tébláb csapáson,

csak fészkek melegét fáztuk el vállvonítva,

álltunk csalóka holdkaréj-komponán,

s unt szavak temploma: hámló salétrom

omolt, szakadt lesunyt magunkra.

Testvér, testvérkém, már imánk is

halódva verdeső madár,

sikoltva hull bele, ég el a Nap szívében,

nézzük vak, zúzmarás közönnyel,

hogy ocsmány hernyóként hájazó pernye

keni szét vonagló árnyát az égen.

Derzsi Pál, Székelykeresztúr, 2004.

nélküled

amolyan semmilyen  ez a reggel is
léptek koppannak újra az ablak alatt
a megszokott karistolással nyit a szomszéd
kulcscsomó zörög leejti valaki hangosan csörömpöl
a lépcsőház beissza a mormolt káromkodást
csend lesz majd köhécselve másik indul
újra és újra zoppan a bejárati ajtó
a csendben itt bent megállok kicsit
megsimogatom babusgatva a hirtelen
tenyerem alá bújó szívdobogást
távolok hajolnak szét előttem
vörös égaljak
szelek hordozta szófoszlányok
mozdulatok sehová sem tartozón
ez a reggel is
-utak ösvények kusza kiáltások bokrai-
amolyan semmilyen
nélküled

Székelyudvarhely, 2012. március 27.

Alkony-ébredés

az este jön
vesztett csatából rabolva térő
rongyosan osonó éhes hadúr
holtjai hallgató földjén át
hazaér
a semmiben szimatol körbe éhe
tépőre rándult tenyér
egy rémült szív körött
már csak
tüskéktől kéklő bozót lobog
a csend fölött

Székelyudvarhely, 2012. március 24.

CSAK

már nem a kimondott s a leírt
mi tőlem hozzád bekopog
egyedül a némult pillanat...
reá vetkőztük le a mozdulatot is
és dobtunk sutba nyálas szavakat
ahogy a perjék gyökér-magasában egyenesen
egymásra nézünk  csak ketten
a kerteletlen egyszerűségben
lehet valóban csak mondani s
írni is ennyire s ennyit akartunk mindig
nappalokban egymásnak pirinyó reményt
s apró álmokat a röpke éjben
ránk szögelt rikító sablonok helyett

Székelyudvarhely, 2012. március 16.

03:33

álmomban ér,  belém vág
- szemhéjon billog a számok íve –
kipattan,
életlen csorba kés szakítja rá
a szívdobogást a csendre,
a szem tágulón nyílik hozzá
a mindent elborító éjszakához,
ágy szélén  kuporgóhoz..
 riadt lélek fél bennem,
hirtelen nem tudom,  ki s mi vagyok
...végtelen szóközzé határtalanodva
kuszán lépdel velem a létem,
s  nem enged el, nem enged meg-
nyugodni, pihenni menni  végre,
kételyeim paticsfalai közé ültet,
 megtapos, beledöndülök
a felziháló ébredésbe…

Székelyudvarhely, 2012. március 14.