álmomban ér, belém vág
- szemhéjon billog a számok íve –
kipattan,
életlen csorba kés szakítja rá
a szívdobogást a csendre,
a szem tágulón nyílik hozzá
a mindent elborító éjszakához,
ágy szélén kuporgóhoz..
riadt lélek fél bennem,
hirtelen nem tudom, ki s mi vagyok
...végtelen szóközzé határtalanodva
kuszán lépdel velem a létem,
s nem enged el, nem enged meg-
nyugodni, pihenni menni végre,
kételyeim paticsfalai közé ültet,
megtapos, beledöndülök
a felziháló ébredésbe…
Székelyudvarhely, 2012. március 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése