Alkony, ha jön,/ bizarr nüanszok cincogják tele/ kriksz-krakszaikkal paláját,/ miből már semmi értelmes/ nem penderül ámult gyönyörré,/ lankad, csügged a lendítő láb,/ a korong még darabig a csendre libbent/ sántító nyikor-szarkalábakat,/ s megáll.../ a mester arcára fintor fájdul,/ s fénytelen semmibe vágja bele/ elnyomorodott torz sarát
2012. március 27., kedd
KÉK MADÁR
virágaimat szél zilálta szét
csokrot kötöttem pedig
távolok dallamából
vágyakozásból
rétek felett szálló páraködből
hol lépteid megőrzi a fű
szívszorongásból
érted...
fuvallat jött rám szakadt
kapkodtam a szétrepülő szirmok után
aztán útfélre ültem
megsimogattál
s fölém rajzoltad gyönyörű
kék madarad
Székelyudvarhely, 2012. március 8.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése