ma ismét jégtorlaszt zengető idő van
lépteid számlálja az emlékezet
hányat koppantak s hányat még
tovább a parton alattunk
egy pillanatnyit sem szűnik a hömpölygés
rézgálic-ég borul tuják gubancaira
a lét megül alant aztán csírázik utat tör él nő
lobog száradnak s meghalnak lefoszló fölöslegei
helye van az újnak hogy megüljön alant aztán csírázzon
utat törjön éljen nőjön lobogjon száradjon s pusztuljanak
lefoszló fölöslegei...
fent járunk nem érint minket az alant
a tuják lomblángja fölött felpörget
a légáram föl messzire-magasra
összefonódva keringő pitypangernyőcskék
ketten és együtt...táncunkat
a Nap úgy de úgy kacagja...
Székelyudvarhely, 2012. március 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése