már nem a kimondott s a leírt
mi tőlem hozzád bekopog
egyedül a némult pillanat...
reá vetkőztük le a mozdulatot is
és dobtunk sutba nyálas szavakat
ahogy a perjék gyökér-magasában egyenesen
egymásra nézünk csak ketten
a kerteletlen egyszerűségben
lehet valóban csak mondani s
írni is ennyire s ennyit akartunk mindig
nappalokban egymásnak pirinyó reményt
s apró álmokat a röpke éjben
ránk szögelt rikító sablonok helyett
Székelyudvarhely, 2012. március 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése