mosoly
(patakcsobogás kacag a partra)
a fenyőszál ott mintha csak
a Napot bontaná
hetyke csapónak
ostor-sudáron billeg az ég
s felkéklik minden kongatásra
nézi magát a víz-foncsorban
villan elégedetten
s ölébe kapja ringatni vígan
a ködpólyában rugdaló reggelt...
anya apa kezében nyugalmas erő
kehelyben magzati mély csillan
rejtetten még
élet zsibong föl
titokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése