magadra hagytalak
a végtelennek álmok szeldeste szeletén
egyedül mezítelen egészen
még meg sem álmodott mosolyoddal
az oldott fényben
utánam semmi nem maradt neked
amire rálelhetnél
s örökül tarsolyoznád én egyetlen fiam
akkor sem ha én csak úgy
egyáltalában
lenni lehetnék
meg ha te is...
anya nézd virágját tépdesi
magánynak fekete szirmait
szeret nem szeret
szeret nem szeret
sziporkázik a valóság
miközben kihunyt a tekinteted
elhamvadtam én is mielőtt
mosolyod megszülethetett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése