Alkony, ha jön,/
bizarr nüanszok cincogják tele/
kriksz-krakszaikkal paláját,/
miből már semmi értelmes/
nem penderül ámult gyönyörré,/
lankad, csügged a lendítő láb,/
a korong még darabig a csendre libbent/ sántító nyikor-szarkalábakat,/
s megáll.../
a mester arcára fintor fájdul,/
s fénytelen semmibe vágja bele/
elnyomorodott torz sarát
2010. november 25., csütörtök
Huszárné Vass Edina: Szavak
lelkem kutat
egyensúlyozik
könny közé szorult az éjjel
észre sem vettem
te soha nem változtál
én lettem más
elenyészett mondat
torzult érzelem
részese egy hazug világnak
elakadt lélegzettel
csak nézlek
szemedben keresem magam
1 megjegyzés:
Névtelen
írta...
Más lettél, meglehet, de mint csak imádság kerek csodás egésze jársz köztünk mégis boldogság vagy nem enyészet és érzed érted szívünk verését legapróbb rezzenésig s a létezésünk száz hibáját tisztultan teszed fel megdédelt lelkünket polcainkra, s egy hazug világ reked kint örökre szerteomolva...
1 megjegyzés:
Más lettél, meglehet,
de mint csak imádság
kerek csodás egésze
jársz köztünk mégis
boldogság vagy
nem enyészet
és érzed
érted szívünk verését
legapróbb rezzenésig
s a létezésünk
száz hibáját
tisztultan teszed fel
megdédelt lelkünket
polcainkra,
s egy hazug világ reked kint
örökre
szerteomolva...
Megjegyzés küldése