Derzsi Pál: Egy pillanatra

az ötvenhatodik és ötvenhetedik sarkán
átbaktatok tűröm végre hogy egyhangú
esőcseppek paskoljanak csapzottá
megyek hányavetin szétgombolt életemmel
feldereng egy-egy vesd-meg-a-lábad
cikkanó mosoly az arcon s lebben is tovább
higgyem el hogy volt ilyen valaha eh…
nyomot nem hagyva alácsurognak az évek
penészfolt salétrom sehol nem üt át
jólesik hogy a házfalak mind-mind
ennyire tisztán kobaltkékek aztán
fehérbe vált a hang aztán koromsötétbe
s zöld lándzsák lobbannak ledéren
rét puha hangja és tarló éles sikolya
nap marta bőr hámló foltjai messze…
egy pillanatra bő köpönyegébe vont az idő
s amire balgán tovább mennék
az ötvenhatodik és ötvenhetedik sarkán
rám talál s kézen fogva jön tovább velem
ragyogva susogva csacsogva az este

Forrás: Blog